Már a Canon EOS-30D is gyorsan működött, bekapcsolási ideje példás volt. Az EOS-40D hasonlóan remek időket produkált, ráadásul a gyorsabb sorozattal, a határozottan rövidebb keresősötétedéssel (tükörfelcsapás ideje) és a nagyobb kártyaírási sebességével méginkább kiérdemli a példás jelzőt, jóllehet a Nikon gépek már régebb óta képesek a gyors írásra és a rövid keresősötétedésre.

A bekapcsolás igen gyors, alig egy tized másodpercet vesz igénybe. Az első kép a bekapcsolástól mérve akár 0,2 mp-cel később el is készülhet, ha megfelelők a fények és az autofókusz gyorsan rátalál a témára.

Szintén példás a két expozíció közötti idő, amely normál módban is (tehát nem sorozatfelvétellel) lehetővé teszi a másodpercenkénti 4-5 kép készítését.

Nem olyan remek eredmény, de semmiképp sem nevezhető lassúnak a lejátszás módba lépés késleltetése. A lejátszás gombot megnyomva 0,8 mp után jelenik meg az LCD-n a kívánt kép. A lapozás viszont fantaszikusan gyors lett, amely annak köszönhető, hogy az EXIF-ben tárolt kisméretű képek között lapozhatunk, ezek betöltése pedig nem vesz igénybe sok időt.