Augusztus végén, a vártnál talán kicsit hamarabb, megérkezett a Canon EOS-40D frissítése, az EOS-50D. Az új gép egyelőre nem váltja le az előd modellt, így együtt erősítik a Canon pozícióját ebben a szegmensben. A leendő vevőket a nagyobb felbontású szenzoron és a 920 ezer pixeles LCD-n kívül olyan újdonságok is csábítják, mint például az autofókusz finomhangolás, jobban használható automatikus érzékenység, ISO12800-as érzékenység és aktív státusz kijelzés. Bár az árkülönbség a 40D és az 50D között nagyobb, mint annak idején a 30D és a 40D között volt, az EOS 50D mégis pár nap alatt meggyőzött, hogy ha most kellene döntenem, akkor ez lenne a befutó.
Változások
Természetesen a bevezetőben említett újítások, valamint a saját egyéni fotózási szokásom tette egyértelművé, hogy az 50D nekem jobban megfelelne, mint a 40D. Más kérdés, hogy aki már rendelkezik 40D-vel, annak nagyobb különbözetet jelent egy 50D-re váltás, hiszen a 40D-t még el is kell adnia, amely a piaci ár alatt lehetséges csak.
Mindezekkel együtt a változások túlnyomórészt pozitív jellegűek, s van közöttük néhány olyan is, amelyre már régóta vártunk.
A legfontosabb különbségeket ezúttal is táblázatban foglaljuk össze.
Főbb különbségek a Canon EOS-40D és a Canon EOS-50D között
Canon EOS-40D
Canon EOS-50D
Képérzékelő
22,2×14,8 mm CMOS
10,5 Mpixel
22,3×14,9 mm CMOS 15,5 Mpixel
Legnagyobb felbontás
3888×2592
4752×3168
Fájlformátumok
RAW (.cr2), sRAW 2,5 Mpx (.cr2), JPEG
RAW (.cr2), sRAW1 és sRAW2 7,1 és 3,8 Mpx (.cr2), JPEG
automatikus, 1/60-1/250 mp között automatikus
fix 1/250 mp
LCD
3"
230.000 szubpixel (R+G+B)
3" 920.000 szubpixel (R+G+B)
Fókusz LiveView (élőkép) módban
fázis-különbség alapú
fázis-különbség alapú kontraszt alapú, arcfelismeréssel
Felhasználói üzemmód (elmenthető paraméterek)
3 db
2 db
Felhasználói beállítások (Custom Fn.)
24
25
Státusz kijelzés a hátsó LCD-n
igen, passzív
igen, aktív
Saját menü
max. 5 menüpont szabadon választható
max. 6 menüpont szabadon választható
Peremsötétedés korrekció
nincs
van
Megvilágítás optimalizálás
nincs
van
HDMI kimenet
nincs
van
Tömeg
740 gramm
730 gramm
Méretek
145 × 108 × 73,5 mm
146 × 108 × 74 mm
Külsőleg jelentéktelen változás történt az EOS-50D-vel, ami elsőre feltűnik, az a fém színű üzemmódtárcsa, amely a korábbi matt feketét váltotta le. Ezen kívül kis mértékben módosultak a hátlapon lévő gombok funkciói, így például a LiveView bekapcsolására a korábbi Set gomb helyett a bal felső sarokban lévő gomb szolgál, valamint a Jump gomb helyett egy funkció gomb került az LCD alá. Alig észrevehető változás érte a státuszkijelzőt, amely immár a világos tónus prioritás üzemmódot is egyértelműen jelzi (D+). Ha mélyebbre nézünk, a bal oldali csatlakozókat rejtő ajtó mögé, akkor egy új HDMI aljzatot találunk.
Sajnos a főkapcsolót ugyanúgy hagyták, ahogy a 40D-nél volt, mely véleményem szerint a tükrös gépek között az egyik legkényelmetlenebb és legbutább kialakítású.
Felépítés I.
Képérzékelő
Nem meglepő, hogy az új szenzor is CMOS gyártási technológiával készül, hiszen nemrégiben a korábban CCD mellett elkötelezett gyártók is CMOS-ra tértek át. Az EOS-50D-be is APS-C-hez közeli méretű, 22,3×14,9 mm-es hasznos felületű, 15,5 millió teljes pixelszámú szenzor került. A képkivágás faktor ennek megfelelően 1,61×-es. A gyártó bejelentéskor áttervezett mikrolencsékkel és új vezérlési rendszerrel biztatott bennünket, mely a jel/zaj viszony, így ezáltal a képzaj kordában tartását eredményezheti.
Természetesen a szenzortisztítás tovább öröklődött az új modellbe is, mely továbbra is két részből áll: hardveres és szoftveres. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt (hasonló halk hangot adva, mint az Olympus ultrahangos CCD tisztító rendszere, csak annál kicsit hosszabb ideig tart). A szoftveres eltávolítás pedig a képfeldolgozás során lép működésbe, a letárolt "porszemmaszk" felhasználásával melyet a felhasználó is törölhet, illetve frissíthet.
A hardveres poreltávolítás mind bekapcsoláskor, mind kikapcsoláskor működésbe lép, de az első elkészíthető kép bekapcsolástól számított idejét nem növeli ez a megoldás. Ennek oka, hogy a Canon EOS-50D figyeli az exponáló gomb lenyomását, s ha az félig lenyomott állapotban van, azonnal felfüggeszti a portalanítási folyamatot. Így lehetséges, hogy az EOS-50D a bekapcsolás pillanatától számítva 0,1 mp-cel később már teljesen működőképes. Az automatikus hardveres portalanítás egyébként a SetUp-ban kikapcsolható, illetve kézzel is elindítható.
Az érzékenységet ISO100 és ISO3200 között 1/3 Fé lépésközzel állíthatjuk be, de ha szükséges, választhatunk ISO6400, sőt ISO12800 érzékenységet is. Ez alól kivétel a világos tónus prioritású (magyar nyelvű menüben "csúcsfény árnyalat elsőbbségként" emlegetve, ill. angolul Highlight Priority) üzemmód, amelynél a legkisebb választható érzékenység ISO200. A világos tónus prioritás főként tájképek (felhők), vagy menyasszonyi fotók (fehér ruha) készítésénél hasznos, ilyenkor a legvilágosabb tónusok kontrasztja csökken, így a fehér hajszállal, de később ég ki, megmentve néhány részletet.
Legnagyobb felbontásban 4752×3168 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.cr2) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ennek során azt is kiválaszthatjuk, hogy az elmentendő JPEG kép milyen tömörítési fokú legyen.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük, és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.
Aki feleslegesnek tartja a 15 Mpixeles felbontást, választhat kisebb képméretet is, még akkor is, hogyha a RAW formátumra szüksége van. Az sRAW lehetőségét már az EOS-40D is kínálta, az EOS-50D-be azonban két felbontás is került, melyek 7,1 M (3267×2178), illetve 3,8 M (2376×1584) pixelesek.
A JPEG képekre a képstílusok segítségével többféle feldolgozási paraméter állítható be, úgy mint képkeménység, kontraszt, színtelítettség, színezet eltolás, illetve a fekete-fehér képeknél különböző szűrők.
A JPEG tömörítési fok kétféle lehet, Fine módban 98%-os, Standard esetén 93%.
A 15 Mpixeles képek komoly tárhelyigényűek, témától és érzékenységtől függően 4,5-10 MB-osak. A RAW képek méginkább sokat foglalnak, ezek mérete 18-22 MB. Aki tehát 10 Mpixeles gépről vált az új EOS-50D-re, annak nem árt majd egy új, nagy kapacitású memóriakártya sem.
A RAW formátumhoz, illetve a maximális felbontású JPEG képekhez tartozó átlagos fájlméreteket a következő táblázat mutatja:
Fájlméretek és tárolható képek száma
Felbontás, tömörítés
méret*
1 GB-os kártyán*
2 GB-os kártyán*
4752x3168 RAW
19531 KB
52
104
3267x2178 sRAW1
12695 KB
80
161
2376x1584 sRAW2
9766 KB
104
209
4752x3168 Finom
7813 KB
131
262
4752x3168 Normál
4004 KB
255
511
*JPEG esetén a tényleges fájlméret, illetve a kártyán tárolhatófotók száma erőteljesen függ a használt érzékenységtől, illetve a fotózott témától!
Optika
A vázra az EF és EF-S bajonettes objektívek tekerhetők fel. Kit kiszerelésben többféle változat közül választhatunk.
Sorozat fényképezés
gyors RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!
normál RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!
gyors JEPG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!
normál JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!
A sorozatfelvétel sebessége a felhasznált DiGiC4 processzor ellenére kis mértékben csökkent az elődmodellhez képest, amely főként a szenzor kiolvasási sebességének eredménye. Az elérhető 6,3 kép/mp így is remek értéknek számít, és kategóriájában nem is találunk ennél jobbat, csak kiegészítő markolattal, a Nikon D300-nál (legalábbis a gyári megoldások közül).
A specifikációban megadotthoz képest ezúttal is minimálisan, de lassabb sebességet mértünk, amelynek során 1/400 mp és 1/100 mp közötti zársebességeket vizsgáltunk. A legnagyobb sebesség 6,2 kép/mp volt.
A puffer kapacitása maximális felbontású JPEG képnél 55 fotó, közepes felbontásnál már 99 kép. Gyors memóriakártyával azonban megállás nélkül fotózhatunk JPEG sorozatot. RAW formátumot választva 16, RAW+JPEG kombináció esetén 10 kép fér el az átmeneti tárolóban. Ezek az értékek természetesen átlagos témákra vonatkoznak, nagy érzékenységnél, nagyon részletgazdag témánál kevesebb kép után is betelhet a puffer, gyors memóriakártyával viszont a puffer kapacitásánál több kép is készíthető egy sorozatban.
Ha a puffer telítődik, a sorozatkészítés nem áll meg, csak a következő képig kell annyit várni, hogy a pufferben legalább egy képre elegendő üres hely legyen.
Természetesen most sem maradhat el a kártyaírás sebességének mérése, amelyet ezúttal csak RAW formátumban vizsgáltunk, mivel a gép olyan gyorsan ír az Extreme IV-es kártyára, hogy félő, nem a valós kártyaírást mérnénk, hanem a gyors sorozathoz szükséges sávszélességet.
Ma már kissé viccesnek érződik, hogy a 40D tesztnél azt írtam, nincs a Canonnak szégyenkezni valója a kártyaírás sebességének terén. Tény, hogy gyorsult az akkori gép az elődhöz képest, de az is, hogy az akkori leggyorsabb kártyákat nem tudta kihasználni.
Ez aznan már a múlté, mert immár a Canon is beszállt az UltraDMA kártyákta támogatók sorába. Ennek köszönhető, hogy már Extreme III memóriakártyával is több, mint 50%-kal gyorsabban képes írni, mint a 40D, de Extreme IV kártyát alkalmazva ez a különbség közel 290%-os (azaz majdnem 3× gyorsabb az 50D).
Most már tényleg nincs szégyenkezni valója a Canonnak e téren. :)
Felépítés II.
Ergonómia
Mivel az EOS-50D ergonómiájában nem változott a 40D-hez képest, így az ott leírtak most is érvényesek. A Canon EOS-50D igen jó fogású. A vastag markolat, a középső ujjunknak kialakított markáns bemélyedés, és a bőr hatású gumibevonat mind a felhasználó kényelmét szolgálja.
Az exponáló gomb környékén szintén egy bemélyedést alakítottak ki, amely tovább emeli a komfortérzetet.
A kezelhetőséget jelentősen könnyíti a hátlapon elhelyezett és az EOS-20D-nél bevezetett apró joysick, amely a menüben való mozgáson kívül - ha kérjük - a fókuszpontok közvetlen kiválasztására is használható. Ennek köszönhetően igen gyorsan tudunk az egyes fókuszpontok között váltani, nincs szükség plusz gomb benyomására.
Míg más gyártók első és hátsó vezérlőtárcsát alkalmaznak, amelyek méretben is megegyeznek, a Canon hátsó vezérlőtárcsáját nagy méretűre alakította ki, és a hátlap középső részére helyezte, így a hátlap felső részén helyet biztosított a további gomboknak.
Gomb egyébként bőségesen akad a vázon, ha a fényképezőgépet kézbe fogjuk, tenyerünk és hüvelykujjuk helyének kivételével szinte nincs olyan hely, ahová ne került volna valamilyen kezelőszerv.
Ami még nagyon hasznos, s a kezelést nagymértékben könnyíti, az a My Menu. Igaz, nem túl sok menüpontot, de néhányat összegyűjthetünk magunknak, amiket a legfontosabbnak tartunk. Én beválogattam a tükörfelcsapást, a vaku szinkron időt, a zajszűrést és a világos tónus prioritást. Ezek ugyanis eléggé eldugott helyen lennének, s így sokkal gyorsabban elérhetők.
LCD és kereső
A hátlapra a korábbival megegyező méretű, 3"-os képátlójú kijelző került, amely azonban több, mint 3× nagyobb felbontású, mint a 40D-é. A Sony által kifejlesztett LCD 920 ezer szubpixelt (R+G+B) tartalmaz, amely fantasztikus részletgazdagságú képeket jelenít meg. A kijelző betekintési szöge természetesen nagy, és tapasztalatom szerint a 40D-ben alkalmazott LCD-nél is jobb kontrasztú képet látunk. Szinte teljesen oldalról, illetve felülről és alulról is jól látható marad a kép, a gyenge LCD-kre jellemző inverzhatás nem jelentkezik, jelentős kontrasztvesztést is csak kb. 30 fokos szögből, jobb oldalról lentről nézve tapasztalhatunk. A többi helyről ilyen hatás nem érzékelhető.
Hogy szemléltessük a 230 ezer képpontos ill. VGA felbontású panel pixelmérete közötti különbséget, egy-egy képet készítettünk azonos nagyítás mellett a 40D és az 50D LCD-jéről:
Canon EOS-40D LCD részlet
Canon EOS-50D LCD részlet
státusz kijelzés
Az LCD-n akár a státusz kijelzés is megjeleníthető, ez lehet a gép fő beállításait tartalmazó általános képernyő, de lehet az EOS-40D-hez hasonló státuszképernyő is, amely ráadásul már aktív típusú, vagyis közvetlenül módosíthatók a képernyőn megjelenített paraméterek. Sajnos a kereső alatt az EOS-50D-nél nincs infra adó/vevő, mint az EOS-450D-nél, így ha a keresőbe belenézünk, nem kapcsol le a státuszkijelzés. Ha a stutszkijelzés aktív, akkor a gép tetején lévő, státusz LCD feletti gombok megnyomására a kiválasztható értékek is megjelennek a hátsó LCD-n. Hatásos lehet magas állványról való fotózáskor, amikor egyébként a felső státusz LCD már nem olvasható le.
Az élőkép (LiveView) üzemmód hasonlóan jól használható, mint az EOS-40D-nél, ha nem jobban. A nagyobb felbontású kijelző, és a menübe történő belépéskor a tükör pozíciójának változatlanul hagyása mind jobbá tették ezt a szolgáltatást.
kézi fókusz LiveView módban
Az élőkép mód leginkább kézi élességállításkor (kiváló nagyított nézet), ill. fej fölül fotózáskor nyújt nagy segítséget, de csak a kreatív zónában használhatjuk (P, Tv, Av, M, A-DEP). Az LCD-n 5×-ös vagy 10×-es nagyítású részletet jeleníthetünk meg, a végső kép szinte bármelyik részéről. Ez tökéletes élességállítást tesz lehetővé.
Az LCD nagy betekintési szöge pedig a fej fölül fotózást segíti. Megmaradt azonban az a probléma, amely már a 40D-nél is kellemetlen volt. LiveView módban, ha megnyomjuk az exponáló gombot, élességállítás nélkül exponál, mintha MF-ben lenne az objektív. Van ugyan egy AF-On gomb a vázon, amelyre beindul LiveView-ban is az élességállítás, de ehhez a tükröt lecsapja, élességet állít, aztán az AF-On gomb elengedésére visszatér LiveView módba. Ekkor megnyomhatjuk az exponáló gombot, és ha szerencsénk van, nem mozdultunk ki a művelet során a mélységélességi tartományból.
Kár, hogy még nem tették lehetővé, hogy LiveView módban az AF-On gomb nyomvatartása mellett az exponáló gomb megnyomására exponáljon is a gép.
Talán az is jó megoldás lett volna, ha megoldják, hogy LiveView módban az exponáló gombra a tükör csapódjon fel, történjen meg az élességállítás és exponáljon helyesen.
Miért kell ezt a műveletet nekünk kézzel elvégezni? Így meglehetősen kényelmetlen és nehéz jól használni. A LiveView-t olyan jó lenne ilyen esetben a komponálás megkönyítésére is alkalmazni, de ez így nem sokat segít könnyű AF használat nélkül.
Vegyük sorba tehát, milyen lépésekkel lehet fej fölül fotózni:
SET gombbal térjünk át LiveView módba (a tükör felcsapódik)
emeljük fejünk fölé a gépet és komponáljunk
nyomjuk meg az AF-On gombot az élességállítás elindítására (a tükör lecsapódik, AF beáll), amíg a gombot nyomjuk, LiveView nincs
engedjük el az AF-On gombot (a tükör felcsapódik), ismét LiveView módban vagyunk
minél gyorsabban nyomjuk meg az exponáló gombot, hogy a téma ne essen ki az élességi tartományból (tükör most nem mozdul).
Nem tűnik egyszerűnek, de azért használható.
Mennyivel kényelmesebb megoldás az Olympusé, ahol ha LiveView módban megnyomjuk az exponáló gombot, a gép lecsapja a tükröt, gyorsan fókuszál, majd azonnal exponál.
A fentiek a fáziskülönbség-érzékelésen alapuló autófókusz használatakor igazak. Mivel LiveView módban már kontrasztkülönbség-elvű élességállítást is használhatunk, így a tükör le-felcsapását elkerülhetjük. Az élességállítást kontraszt AF esetén is az AF-On gombbal kell indítanunk. A fókuszálás sebessége e módban persze nem túl jó, többnyire a mai kompakt gépeknél is lassabb. A fókuszkeret ilyenkor a képmező nagy részén szabadon mozgatható, és természetesen a nagyítás funkció ekkor is rendelkezésünkre áll.
Szintén kontraszt AF élőkép módban használhatunk arcfelismerést is, amely a kompakt gépekhez hasonló módon a felismert arcra helyezi az élességállítás helyét.
Összefoglalva tehát a LiveView továbbra is igen hasznos funkció bizonyos helyzetekben, de automatikus élességállítással kombinálva vagy lassú (kontraszt AF), vagy még egy kissé kényelmetlen (fáziskülönbség AF).
Lejátszáskor a képekbe maximum 9,9×-es mértékig nagyíthatunk bele. Szerencsére a nagy felbontású kijelző jótékonyan elfedi a Canon gépekre egyébként jellemző pixelillesztési hibát, vagyis azt, hogy a nagyított kép mérete nem egyezik meg a kijelző felbontásával. Közismert tény, hogy LCD monitoroknál csak egy, a natív felbontásban kapunk éles képet. Ebből adódóan, ha a képnagyítás során az LCD-n annak felbontásától eltérő képet szeretnénk megjeleníteni, akkor ezt a kijelző vezérlő elektronikája a szükséges méretűre interpolálja. Ez pedig a kép lágyulását eredményezi. Ilyen problémával szembesültünk a Canon korábbi gépeinél is, mely most a nagy felbontású LCD-nek köszönhetően alig érezhető. A maximális nagyítás tökéletes élességellenőrzést tesz lehetővé, így végre a Canon felhasználók is fellélegezhetnek: igen, már a fotózás után közvetlenül eldönthetjük, hogy a kép helyes vagy helytelen fókusszal készült-e.
eredeti kép (JPEG-ről nagyítva)
Canon EOS-50D 10×-es nagyítása
A fókusz ellenőrzéshez további segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével (ahogy a 40D-nél is tehettük).
A gépváz tetején borostyán színű háttérvilágítással is használható státusz LCD-t találunk, amelyen a fényképezőgép legfontosabb paramétereit és beállításait ellenőrizhetjük: fehéregyensúly, zársebesség, záridő, kártya szabad kapacitása, képfelbontás és tömörítés, fénymérés módja, fehéregyensúly eltolás vagy sorozat jelzése, automatikus expozíció sorozat jelzése, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (3 lépésben), csipogás jelzése, fekete-fehér üzemmód, érzékenység értéke, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, és újdonságként a "csúcsfény árnyalat elsőbbség" (Highlight Priority).
A kereső is csak abban változott, hogy az érzékenységen kívül a "csúcsfény árnyalat elsőbbség" bekapcsolt állapota is megjelenik a státusz sorban.
A pentaprizmás kereső egyéb paraméterei változatlanok: a lefedettség 95%-os, a nagyítás 0,95×-ös. Ezen adatokból és az 1,61×-es képkivágás faktorból 22 fokos, ill. 56%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek, illetve kicsit meg is haladják: a kereső által adott kép 23 fok alatt látszik (55 cm-es TV látványa 105 cm-ről vagy 17"-os LCD 85 cm-ről), a relatív nagyítás 58%-os. A tesztképek alapján a kereső lefedettsége 95%-nak adódott, míg az élőképé 99%-osnak.
A keresőben a következő információk láthatók: fénymérés rögzítés, vakuhasználat és vakumód, vakuteljesítmény kompenzáció, zársebesség, rekeszérték, expozíciós skála, érzékenység, "csúcsfény árnyalat elsőbbség", fehéregyensúly sorozat, ill. eltolás jelzése, fekete-fehér mód, puffer szabad kapacitása, AF helyesség visszajelzés.
A kereső szemkagylója levehető, hogy éjszakai fotózásnál, hosszú expozíciós időnél a nyakpánton lévő gumi kupakot ráhelyezhessük a kémlelőnyílásra, így akadályozva meg a fény beszűrődését, illetve a fénymérő hibáját.
Élességállítás
Az automatikus élességállítást 9 fókuszponton végezhetjük el, e téren nincs változás a 40D-hez képest. A külső fókuszpontok f/5,6 vagy jobb fényerejű objektíveknél használhatók, mindegyik keresztszenzoros. A középső fókuszpont rendelkezik egy dupla felbontású második horizontális CCD sorral is, amely f/2,8 fényerejű, vagy annál jobb objektívek esetén lép működésbe, precízebb és még gyorsabb élességállítás érdekében. A normál keresztszenzor ez esetben is f/5,6 fényerőig működik biztonságosan.
Gyenge megvilágításnál még mindig a felpattanó vaku használható segédfény gyanánt, amelynek storboszkopikus villogása fogja megvilágítani a témát. Külső vakut használva a vaku segédfénye fog működésbe lépni. A beépített AF segédfény tekintetében a legjobb megoldást a Sony A900-ban is alkalmazott, a külső vakuk megoldásához hasonló, mintát rajzoló, vörös fényű lámpa jelenti.
A kézi élességállítást a LiveView mód 9,9×-es nagyítása könnyíti meg, valamint az is, hogy visszajelzést kapunk, amennyiben kézi élességállítás során (nem LiveView) a gép is úgy "látja", hogy fókuszban van a téma. Sajnos azt nem lehet beállítani, hogy az exponáló gomb megnyomásakor csak akkor történjen képkészítés, ha a téma fókuszban van, vagyis az EOS-50D-t nem használhatjuk fókuszcsapda üzemmódban.
Egy vakuhoz kapcsolódó beállítás viszont hasznos lehet, történetesen az, hogy lehetőség van a vaku villanásának letiltására, így használhatunk külső vakut csak AF segédfénynek.
Vaku
Az EOS-50D felnyitható vakuval rendelkezik, melyet a gép önmagától is képes felnyitni, témamódokban vagy zöld üzemmódban. Kreatív zónában (P, Tv, Av, M, A-dep, C1, C2) csak a vaku felnyitó gomb megnyomásával pattintható fel a vaku. A felnyitott villanó az optikai tengelytől 9 cm-re emelkedik ki.
A villanó kulcsszáma 13-as (ISO100, méter), üzemmódjai között első és második redőnyre szinkronizáltat is találunk. A vaku teljesítménye -2..+2 Fé tartományban módosítható, valamint beállítható az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. A legnagyobb kivillantható terület 17 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő.
A vaku szinkronideje: 1/250 mp, újdonság, hogy nemcsak fix értéket használhat a gép, de választhatunk olyan üzemmódot is, amikor 1/60..1/250 mp közötti záridőnk lehet.
A külső vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku illeszthető, a Speedlite 580 EX II vakut használva a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
Ezen kívül PC szinkronkimenet csatalkozó is található a gépen, studióvakuk használatához.
A vörösszem csökkentését a gépváz elején lévő, sárga színű, erős fényű LED végzi. Utólagos vörösszem korrekcióra a gépen belül még nincs lehetőség.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fém állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték, s ez esetben a szenzor síkja is megegyezik az állványcsavar helyével.
Memóriakártyából CompactFlash Type I vagy Type II típusút kezel a fényképezőgép, sőt most már az Ultra DMA üzemmód is támogatott. Ennek köszönhetően nagy írási sebesség is elérhető. A memóriakártya a markolat jobb oldalán található ajtó mögé helyezhető be, amelyet időjárásálló kivitelben készített el a gyártó. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a foglalat elülső részénél egy szigetelőhab csíkot alakítottak ki, illetve a felső rész dupla sínnel akadályozza meg a vízcseppek bejutását. A kártyaajtó műanyagból készült, amelynek letörése a fényképezőgép használhatatlanságát eredményezi, vigyázzunk hát rá! A kártyaajtó kinyitásakor, ha éppen fájlművelet történik, figyelmeztető üzenetet kapunk, de a kép írása nem szakad félbe.
A csatlakozókat a gép bal oldalán találjuk, két gumiajtó mögött, mely szintén cseppálló kialakítású. Ide helyezték a stúdióvakukhoz szükséges PC szinkron kimenetet, az N3-as távkioldó-csatlakozót, a kompozit videókimenetet, a HDMI videokimenetet és a nagy sebességű (Hi-Speed) USB 2.0 aljzatát.
Az akkumulátort szokás szerint a markolatba építették, ennek ajtaját is cseppállóságot biztosító szigetelőhabbal vonták be. A biztonsági retesszel is ellátott akkutartóban a rendszeróra működtetéséhez és a beállítások megjegyzéséhez energiát biztosító CR2016 jelű Li elem is helyet kapott.
Gyári csomagolásban nagy kapacitású BP-511A jelű, 7,4 V-os, 1390 mAh-s akkumulátort kapunk, amelyet külső töltőben tölthetünk. A töltő egy LED villogtatásával jelzi vissza a töltöttség állapotát, <50%, 50%, 75%, 90% értékekben (1, dupla, tripla villogás, illetve folyamatos világítás). A teljesen lemerült akkumulátort közelítőleg 1,5 óra alatt lehet felölteni.
Az EOS-50D-hez a korábbi portrémarkolat is használható (BG-E2), de a 40D-vel egyidőben bejelentett, új, időjárásálló kivitelű változat is alkalmazható (BP-E2N), valamint vezeték nélküli adatátvitelre is alkalmas, időjárásálló (WFT-E3) markolat is vásárolható, igaz, ennek ára elég borsos (ca. 200 ezer forint).
Kezelőszervek
Fent
(1) Üzemmód tárcsa:
- Vaku tiltás: letiltja a külső és belső vakut. Olyan helyzeteknél ajánlott, ahol a vaku használata tilos (pl. múzeum).
- Éjszakai mód: automatikus vakuval és hosszú záridővel.
- Sport: követő AF (AI Servo) és nagy sebességű sorozat, vagy önkioldó, nagy zársebesség.
- Makró: közeli témák fényképezéséhez.
- Tájkép: nagy mélységélesség szűk rekesszel, vaku nélkül.
- Portré: tág rekesz a kis mélységélességhez, sorozat mód vagy önkioldó, vakuval.
- Zöld mód: teljesen automatikus üzemmód AI Focus móddal. A beállításokat a gép automatikusan végzi. Csak az önkioldó válaszható, más paraméter nem módosítható (érzékenység és expozíció kompenzáció sem).
CA státuszkijelzése
- CA (Creative Auto): az EOS-50D új üzemmódja, amely a mélységélesség és a kép világosságának módosítását teszi lehetővé ±2 lépésben. Természetesen a mélységélességet a rekeszérték csökkentésével, a kép világosítását expozíció-korrekcióval éri el a fényképezőgép.
- P: programautomatika. A rekeszen és záridőn kívül minden paraméter módosítható. Az elülső vezérlőtárcsával programeltolás is végezhető (azonos expozíciós érték mellett nyitottabb vagy szűkebb rekesz használata).
- Tv mód: záridő előválasztás. Választott záridőkhöz a gép határozza meg a szükséges rekeszt. A használható értékek: 30; 25; 20; 15; 13; 10; 8; 6; 5; 4; 3,2; 2,5; 2; 1,6; 1,3; 1; 0,8; 0,6; 0,5; 0,4; 0,3; 1/4; 1/5; 1/6; 1/8; 1/10; 1/13; 1/15; 1/20; 1/25; 1/30; 1/40; 1/50; 1/60; 1/80; 1/100; 1/125; 1/160; 1/200; 1/250; 1/320; 1/400; 1/500; 1/640; 1/800; 1/1000; 1/1300; 1/1600; 1/2000; 1/4000, 1/8000.
- Av mód: rekesz előválasztás. A fotós állíthatja be a megfelelő rekeszértéket, a gép pedig a fénymérő alapján ehhez választ záridőt. A használható rekeszértékek a használt objektívtől függnek.
- M mód: a fotós határozza meg a használni kívánt rekesz és záridő értékeket. A fénymérés alapján a gép, csak ajánlja az expozíciós értékeket. A záridők közül választható a B-mód is, amelynél az exponáló gomb nyomvatartása alatt folyamatos az expozíció, de aktiválható vezetékes távkioldóval is.
- A-DEP: automatikus mélységélesség beállítás. Az összes AF pont alapján úgy állítja be a rekeszértéket, hogy lehetőleg a 9 AF ponton lévő téma (vagy témák) mindegyike éles legyen a végső képen.
- C1 és C2 felhasználói módok: egy korábban elmentett állapot hozható vissza. Ilyenkor minden paraméter elmentésre kerül, többek között az üzemmód, az érzékenység, a fehéregyensúly, sőt még a képméret is.
(2) Státusz LCD háttérvilágítását bekapcsoló gomb. Ha a kezelőszervekhez nem nyúlunk, a háttérvilágítás kb. 6 mp után automatikusan kikapcsol. (3) Fénymérés/WB: elülső vezérlőtárcsával a fénymérés (kiértékelő, középresúlyozott, szpot), hátsó tárcsával a fehéregyensúly állítható. (4) AF/Drive: elülső vezérlőtárcsával AF üzemmód (egyszeres: One Shot, automata: Ai Focus, követő: Ai Servo), hátsó tárcsával sorozat/önkioldó (egyszeres, sorozat, gyors sorozat, 10 vagy 2 mp-es időzítő) (5) ISO/vaku telj. komp.: elülső vezérlőtárcsával érzékenység, hátsó tárcsával vaku teljesítmény kompenzáció. (6) Elülső vezérlőtárcsa: Az expozíciós beállítások és egyéb fontos opciók adhatók meg vele. M módban a záridő beállítására használható. (7) Exponáló gomb
Hátul
(1) MENU: A menü megjelenítésére szolgál. A menürendszerrel a következő oldalon foglalkozunk részletesen. (2) Print-Share/LiveView: USB-n számítógéppel összekötött fényképezőgépnél elindítja az azonnali képáttöltést, illetve nyomtatóval való kapcsolat esetén a nyomtatást. Felvétel módban az élőkép (LiveView) módba jutunk a segítségével. (3) Dioptria korrekciós tárcsa: -3,0 és +1,0 dioptria között állítható. (4) AF-On: Az automatikus élességállítás indítására, vagy leállítására (egyedi funkciók között állítható) szolgál. (5) * gomb: Fényképezésnél a fénymérés által kapott expozíciós adatok rögzítésére használható. Visszajátszásnál kicsinyíthető vele a nagyított kép, illetve bekapcsolható a 9 indexképes nézet.
indexkép és képnagyítás
(6) AF mező/nagyítás gomb: felvétel módban az aktuális fókuszpontot válaszhatjuk ki segítségével (ez a funkció közvetlenül a joystick-ra vagy a hátsó tárcsára is helyezhető), LiveView módban a nagyítás 5×-ös, 10×-es vagy normál 1×-es értéke között léptet, lejátszáskor pedig a képbe történő nagyítást kezdeményezi. (7) Joystick (Multi-controller): 8-irányú vezérlő. Az AF pont kiválasztására (AF mező gombbal együtt, vagy akár anélkül), a megfelelő menüpontban a fehéregyensúly korrekciójára, LiveView módban a nagyítás keretének mozgatására, nagyított lejátszáskor a görgetésre.Benyomásakor a menüben elfogadhatjuk az aktuális értéket, vagy kiválaszthatjuk a középső fókuszpontot. (8) Hátsó vezérlőtárcsa: M módban a rekeszérték állítására szolgál. Egyéb kreatív módokban az expozíció kompenzációra vagy a vaku teljesítmény kompenzációjára szolgál. Visszajátszásnál a fotók lapozására használható. Sajnos a képek között így folyamatos lapozás nem érhető el, sok-sok kép átlapozásához etz a görgőt folyamatosan forgatnunk kell. (9) SET: A menüopciók elfogadására szolgál. Felvétel módban programozható a funkciója: képminőség, képstílus, menü megjelenítés és képvisszajátszás közül, ha a LiveView üzemmód le van tiltva. Ha a LiveView engedélyezve van, a SET gomb felvétel módban mindig a LiveView mód elindítására vagy befejezésére szolgál. (10) Lejátszás: segítségével visszanézhetők a memóriákártyán lévő képek. (11) Törlés: lejátszás módban az aktuális kép törölhető vele.
felvétel mód státusz kijelzés
lejátszás mód információi
LiveView módok
(12) INFO: A képek visszanézésénél a különböző információk megjelenítése között válthatunk (normál, normál+fájlsorszám, részletes adatok + hisztogram, részletes adatok + dupla hisztogram). Felvétel módban a gép paraméterei jeleníthetők meg, vagy akár a felvételi státuszképernyő is kérhető.
képsílusok
(13) Képstílus gombja: Az egyes képi stílusok kiválasztását és beállítását szolgáló képernyő megjelenítésére használható. (14) FUNC: az egyedi beállítások menüben határozható meg a feladata a következők közül: LCD fényerő, képminőség, expozíció-kompenzáció/expozíció-sorozat, képugrás (korábbi JUMP), élőnézet funkciók beállítása. (15) Főkapcsoló. On állásban a gép bekapcsol, de a hátsó vezérlőtárcsa csak a harmadik állásban aktív.
Elöl
(1) Vaku felpattintó gomb: Kreatív üzemmódokban a vaku felnyitására, egyben bekapcsolására alkalmas. Alap üzemmódokban a vaku magától nyílik, vagy le van tiltva. (2) Objektív kioldó gomb. A gombot nyomva tartva majd az objektívet az óramutató járásával ellentétes irányba fordítva, lecsatolhatjuk a bajonettről. (3) DOF gomb: Nyomvatartása alatt az objektív rekesze a beállított értékre ugrik be, így a keresőben vagy LiveView esetén a hátsó LCD-n ellenőrizhető a mélységélesség (kézi élességállítással is kombinálható).
Menürendszer
A Canon EOS-50D menüje javarészt örökölte az EOS-40D-ben is alkalmazott megoldást, amely jól áttekinthető lapokra oszlik. Kis tuningot kapott a grafikus megjelenés, de a lényeg változatlan maradt. Persze az új funkciók miatt új menüpontok is találhatók az EOS-50D-ben.
Ha esetleg kezdetben úgy érezzük, hogy egy fontos funkciót nagyon eldugtak, akkor ott a My Menu, amelyet úgy alakítunk, ahogy kedvünk tartja. Ide a számunkra legfontosabb menüpontokat vehetjük fel. Egyetlen negatívuma, hogy sajnos csak 6 menüpontot vihetünk be.
AJÁNLOM AZ OLDALT
